POLYÁK LILLA, HOMONNAY ZSOLT - EZENTÚL
Eddig is éltem, adtam és kértem, ahogyan mások, talán…
Eddig is éltem, de nélküled éltem, nem volt ez élet igazán.
Most itt vagy, most napfény, most nyár van!
Megkaptam mindent, mit vártam!
Maradj is örökre nálam ezután!
Ezentúl Ha fény vakít, vagy átfog a sötét.
Ezentúl Nappalom és éjszakám tiéd.
Ezentúl álmaim csak veled érem el.
S ezentúl engem többé más nem érdekel!
Eddig is éltem, remegtem, féltem, nem tudtam, mi lesz velem.
Eddig is éltem, vártam, reméltem, hogy visszatérsz, egyetlenem!
Céltalan úsztam az árban. Most megkaptam mindent, mit vártam.
Maradj is örökre nálam ezután!
Ezentúl Ha fény vakít, vagy átfog a sötét.
Ezentúl Nappalom és éjszakám tiéd.
Ezentúl álmaim csak veled érem el.
S ezentúl engem többé más nem érdekel! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
