POLYÁK LILLA, HOMONNAY ZSOLT - VÁROK RÁD

Hol jársz? Csak magányos út vár.
De álmomban közel voltál.
Halk hang szól, valahol mégis hallod tán.
Bár tudnád, bármi volt lesz más.

Elhittük már, amit érzünk majd elég lesz.
Volt egy hely kettőnknek már,
Várok, én várok, még várok mindig rád.
Hittük, hogy jár, nekünk jár egy hótiszta álom,
Hogy kettőnknek nincs távolság,
Várok, én várok, még várok mindig rád.

Féltem, ébreszt a hajnal fény.
A csend úgy fáj, nem hagytál mást.
Sötét az éj, végtelen út lesz enyém,
Mondd, hogy jársz? S merre járok én?

Elhittük már, amit érzünk majd elég lesz.
Volt egy hely kettőnknek már,
Várok, én várok, még várok mindig rád.
Hittük, hogy jár, nekünk jár egy hótiszta álom,
Hogy kettőnknek nincs távolság,
Várok, én várok, még várok mindig rád.

Bármerre járnál, egyszer találj majd rám,
S igaz lesz minden szó, csak ölelj most át!

Elhittük már, amit érzünk majd elég lesz.
Volt egy hely kettőnknek már,
Várok, én várok, még várok mindig rád.
Hittük, hogy jár, nekünk jár egy hótiszta álom,
Hogy kettőnknek nincs távolság,
Várok, én várok, még várok mindig rád.