Zenés színészeket ritkán hívnak filmezni.
– Nagyon örülök, hogy végre forgathatok. Az Igazából apa romantikus vígjáték, ami a tervek szerint jövő év február tizennegyedikén, Valentin- napon kerül a mozikba. Nagyon aranyos történet. Az, hogy én zenés színésznek számítok, beskatulyázás, mert prózai szakon végeztem.

Miért alakult úgy, hogy mégis zenés darabokban játszik?
– Még amikor Horvai István osztályában negyedéves voltam a főiskolán, márciusban a következő szezonra a Vígszínházhoz szerződtem. De nyáron külföldi ajánlatot kaptam egy nagyszabású Abba- turné produkciótól. Választanom kellett, hogy itt maradok, és elkezdem az évadot, vagy megyek, és nekivágok a nagyvilágnak. Pár nap gondolkodási idő után úgy döntöttem, hogy elmegyek, és majdnem három évet kint töltöttem. Ezért, amikor hazajöttem, már abszolút zenés színésznek könyveltek el. Sorban a zenés szerepek találtak meg, nem is igen maradt volna időm prózára. Amúgy is roppant nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert egy nagyszínpadot átbeszélni, máshogy fárasztja a torkot, mint az éneklés, és nem biztos, hogy a kettő nagyon jó együtt. A filmezésben viszont nem kell olyan hangerővel beszélni, ami fáraszt.

Milyen szerepet játszik a filmben?
– Emmát, aki Tárnok Bálintnak, a menő építésznek – őt Kamarás Iván adja – az asszisztense, a jobbkeze, és aki bensőségesebb viszonyba kerül vele. Van még egy másik pár a filmben, Kaszás Géza és Gryllus Dorka személyesíti meg. Szépen, romantikusan szövődnek a szálak, és a végén jön a happy and.

Ha jól emlékszem, ez az első filmfőszerepe.
– Aprókat már forgattam főiskolásként, inkább tévéztem többet. De a Made in Hungáriában is volt egy kisebb feladatom. Ez az első filmfőszerepem.

Válogatásra kellett mennie?
– Igen. Szerintem a Made in Hungária is közrejátszott abban, hogy eszükbe jutottam, és felhívtak. Valaki bedobhatta a nevemet, hogy nézzenek meg engem is.

A Budapesti Operettszínházban és a Madách Színházban is fellép, ami musicaljátszás terén két szomszédvárnak számít, így viszonylag kevesen kapnak feladatot mindkét teátrumban, ezért ez kiemelt helyzetnek számít.
– Nem könnyű helyzet, valljuk be… Valóban szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindkét színházban játszhatok.

Amikor lemezt készítenek a férjével, Homonnay Zsolttal, tudom, hogy munkamegosztás van önök között.
– Abszolút. Zsolt a szövegek fordítója, a zenei hangzást egyeztetjük, de ő tárgyal a zenészekkel. Én vagyok felelős a vokális dolgokért, a szólamokért. Adunk egymás véleményére, pontosan tudjuk, ki miben jó, miben erős.

Gyakran láthatók együtt, például a Csináljuk a fesztivált tévé műsorában meg saját turnéikon.
– A Csináljuk a fesztivált műsorában gyakrabban éneklünk szólót, mint duettet, amit mindig nagyon szeretünk. De azért nem akarjuk, hogy elkönyveljenek minket egy kizárólag kettesben működő párnak. Más stílusban énekelünk, amiből próbáltunk erényt kovácsolni a lemezünkön. Én leginkább a pop, a jazz hangvételű musicalekhez tartozom, Zsolt pedig főleg az operettes, klasszikus hangvételhez.

Két gyerekük is van – színésznők gyakran meggondolják, hogy szüljenek-e.
– Ha sokat töprengtünk volna, lehet, hogy nem lenne egy se. Nagyon szerettem volna családot, soha nem gondoltam arra, hogy a karrieremet előrébb helyezzem annál, mint hogy gyerekeim legyenek.

Tudja már, mit csinál a következő szezonban?
– Játszom a Madách Színház bemutatóján, a Monthy Python csoport által készített Spamelot című musicalben, ami a híres Gyalog galopp című film alapján íródott. Már elkezdtük próbálni, szeptemberben mutatjuk be. Az egyetlen jelentős női szerepet, a Tó úrnőjét alakítom benne. Novemberben pedig lemezbemutató koncertünk lesz Zsolttal, a Művészetek Palotájában. Erre is gőzerővel készülünk.

FORRÁS