POLYÁK LILLA, HOMONNAY ZSOLT - ÁBRÁNDOZÁS

Ábrándozás, Te tettél tönkre
Mikor az életem rád bíztam én
Ábrándozás, merülj a csöndbe
Nehéz a két szemem fáraszt a fény

Az éj nekem nyugalmat úgyse hoz már sosem
Nincs szenvedély, folyt a magány
Vesztettem én, régi mosolyom elhagyott, elkopott
Hitem is elfogyott, nincs semmi cél

Ábrándozás, vakmerő álmok
Micsoda végtelen, de sok remény
Ábrándozás, égető lángod
Azt kérdi szüntelen, mit tettem én

Az éj nekem nyugalmat úgyse hoz már sosem
Nincs szenvedély, folyt a magány
Vesztettem én, régi mosolyom elhagyott, elkopott
Hitem is elfogyott, nincs semmi cél

Ez a végzetem, megbüntet a sors a bűnömért
A bánat elkísér, úgy gyötör a láz
Ez a végzetem, itt volt a kincs nekem
Üres lett hirtelen a nagyvilág

Hiába minden, ez a végzetem, nem adhatja vissza senki sem
Bárhogy fáj nekem, a vágyam messze jár
Ez a végzetem, bár tudnám, mit tegyek
Egy érzés elveszett és messze már