Rudolf - Nem más, mint én
Stefánia dala

Ne játszd a kisfiút,
Ne hidd, hogy van kiút,
Halálig együtt élünk már.

Fel hát a maszkokat,
Ne add ki önmagad,
Higgyék, hogy itt egy boldog pár.

Onnan, hogy megszületsz,
Eleve elrendelt minden
Míg el nem nyel a sír.

A nejed én vagyok,
Ez örök állapot,
Ez a szent frigy, ez sokat kibír..

Melletted én állok mindig,
Nem tágítok már.
Bármikor Bécsben jár,
Engem lát Európa népe.

Ami egy császárnét illet,
Az csak nékem jár.
Rudolf, trónodra egyetlen nő ülhet
Nem más, mint én.

Ha ócska kéjt okoz,
Lotyókkal játszadozz
De tudd a zabla meddig tart!

Én drága hercegem
Ne feledd azt sosem
Csapongva nem kelthetsz vihart

Isten mit egybeköt
Azt soha ember nem választja szét
Ez még törvény

De hogyha nem hiszel,
Abban mit hinni kell
Akkor lehúz a sűrű örvény!

Melletted én állok mindig,
S ha más nővel hálsz,
Akkor is Bécsben csak,
Engem lát Európa népe.

Éntőlem retteg már minden nő,
Császári tánc,
Mert csak egy van, ki birtokol!
Esküszöm, nem más mint én!

Én, minden rémálmod,démonod
Értem jól: nincs titkod többé

És bár kitúrhatsz az ágyadból,
Nincs változás.
Bécsben csak engem lát
Az egész világ, csak engem!

És még a hűs sírban sem fekhet melletted más
Mert csak egy van, ki birtokol
Esküszöm nem más, mint én!
Hiába átkozódsz
Asszonyod nem más mint én!

Nem más mint én!
Nem más mint én!
Nem más mint én!